Ha képet vagy videót szeretne a faültetésről, a feltöltött anyagot nyugodtan felhasználhatja.
Kérjük ez esetben a következőképpen jelölje meg az anyagot:
Fotó: Horváth-Bolla Zsuzsanna / evangelikus.hu
Videó: Horváth-Bolla Zsuzsanna / evangelikus.hu
2011. április 21., csütörtök
2011. április 17., vasárnap
Faültetés Wittenbergben 4.
2011. április 12-én a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának tagjai elültették egyházunk fáját a wittenbergi Luther-kertben. Ittzés János és dr. Fabiny Tamás püspök áldása és az Erős vár a mi Istenünk eléneklése.
Faültetés Wittenbergben 3.
2011. április 12-én a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának tagjai elültették egyházunk fáját a wittenbergi Luther-kertben. A fa megáldása Isten Igéjével.
Faültetés Wittenbergben 2.
2011. április 12-én a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának tagjai elültették egyházunk fáját a wittenbergi Luther-kertben. Dr. Fabiny Tamás prédikációja magyar és német nyelven.
2011. április 16., szombat
Faültetés Wittenbergben 1.
2011. április 12-én a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának tagjai elültették egyházunk fáját a wittenbergi Luther-kertben. A liturgia eleje, Ittzés János püspök szolgálatával, valamint Hans W. Kasch üdvözlő szavai.
2011. április 14., csütörtök
Hazafelé
Pár perc és indulunk haza Wittenberg városából. Jók voltak az itt töltött napok, jó volt azokon a köveken lépdelni és azok között a falak között járkálni, ahol egykoron reformátoraink éltek és világot megváltoztató gondolataikat szőtték az Isten pedig kegyelmesen egyengette ezt. A reformáció levegője mindannyiunkat pozitívan érintett meg, sok hasznos gondolattal gazdagodtunk ittlétünk során.
Most kezdődik az utazás, majdnem 900 kilométer áll előttünk - egysíkú lesz az itt töltött mozgalmas napok után!
Reméljük, mindenki végigolvasta már a tudósításokat és a képeket is megnézegette. Örvendetes látni, hogy naponta több száz testvérünk volt kíváncsi ittlétünkre. Köszönjük azt, hogy együtt voltak velünk itt, ebben a távoli városban is.
Egy adósságunk még van: a faültetés videójának feltöltése, ami eddig az internet lassúsága miatt nem sikerült, de amint hazaértünk, pótoljuk ezt a hiányosságot is.
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!
Most kezdődik az utazás, majdnem 900 kilométer áll előttünk - egysíkú lesz az itt töltött mozgalmas napok után!
Reméljük, mindenki végigolvasta már a tudósításokat és a képeket is megnézegette. Örvendetes látni, hogy naponta több száz testvérünk volt kíváncsi ittlétünkre. Köszönjük azt, hogy együtt voltak velünk itt, ebben a távoli városban is.
Egy adósságunk még van: a faültetés videójának feltöltése, ami eddig az internet lassúsága miatt nem sikerült, de amint hazaértünk, pótoljuk ezt a hiányosságot is.
ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK!
2011. április 13., szerda
Zárásképpen emlékbizottsági ülést tartottunk
A Reformációi Emlékbizottság tagjai 2011. április 13-én, wittenbergi tartózkodásuk utolsó napján, a nap végén még egy ülést is tartottak.
Dr. Fabiny Tamás felvezetője után dr. Korányi András Philipp Melanchthon wittenbergi magyar tanítványairól osztott szét és ajánlott a résztvevők számára egy tanulmányt (Művelődési törekvések a korai újkorban – Miért Melanchthon?), amelyet Ritoókné Szalay Ágnes írt, majd előadást tartott a korábbi itteni diákéletről, a magyar értelmiség lapjainak lerakásáról.
A bizottság tagjai ezután aktuális kérdéseket vitattak meg, amelyek javaslatként érkeztek a bizottsághoz és további ötletekről beszéltek a tematikus évek kapcsán.
A bizottság tagjai ezután aktuális kérdéseket vitattak meg, amelyek javaslatként érkeztek a bizottsághoz és további ötletekről beszéltek a tematikus évek kapcsán.
Ellátogattunk a Dobienben lévő evangélikus gyülekezetbe
Armin Pra lelkész és a gyülekezet aktív önkéntesei fogadtak bennünket Dobienben. Kellemes kávézás közben megbeszéltük aktuális helyzetét, terveit, missziós beállítottságát, problémáit, majd megnéztük felújítás alatt álló egyik templomukat.
A gyülekezethez, amelynek központja a Christkirche, 13 templom tartozik. Ezeket egyetlen lelkész látja el! A rendszerváltás előtt még öten voltak felelősek az itteni dolgokért, de gazdasági megfontolásokból összevonások történtek. Ez a gyülekezetet egészen új feladatok elé állította. Sajnos itt is általános a gyülekezeti tagok elöregedése és nem nagyon tudnak fiatalokat elérni, aminek az is az oka, hogy az itt élők közül sok fiatal Németország más részeire költözik. A fiatalok választhatnak hittan és etika között, és sokan ez utóbbit tanulják inkább az iskolában. A 18 ezer lakosból csupán kettőezren evangélikusok, négyszáz katolikust tartanak nyilván, a többiek vallástalanok.
A templomlátogatás után elmentünk a gyülekezethez tartozó óvodába is. Ide a gyerekek már egyéves koruktól járhatnak. Rendkívül gyermekcentrikus intézménnyel találkoztunk. Maga az épület 82 éve épült, a mellette lévő templom 100 éves. A rendszerváltás előtt is evangélikus óvodaként működött, akkoriban az egyház végezhetett ilyen tevékenységet, csak az iskolákat vették el az egyháztól.
És akkor jöjjenek a fotók:
A gyülekezethez, amelynek központja a Christkirche, 13 templom tartozik. Ezeket egyetlen lelkész látja el! A rendszerváltás előtt még öten voltak felelősek az itteni dolgokért, de gazdasági megfontolásokból összevonások történtek. Ez a gyülekezetet egészen új feladatok elé állította. Sajnos itt is általános a gyülekezeti tagok elöregedése és nem nagyon tudnak fiatalokat elérni, aminek az is az oka, hogy az itt élők közül sok fiatal Németország más részeire költözik. A fiatalok választhatnak hittan és etika között, és sokan ez utóbbit tanulják inkább az iskolában. A 18 ezer lakosból csupán kettőezren evangélikusok, négyszáz katolikust tartanak nyilván, a többiek vallástalanok.
A templomlátogatás után elmentünk a gyülekezethez tartozó óvodába is. Ide a gyerekek már egyéves koruktól járhatnak. Rendkívül gyermekcentrikus intézménnyel találkoztunk. Maga az épület 82 éve épült, a mellette lévő templom 100 éves. A rendszerváltás előtt is evangélikus óvodaként működött, akkoriban az egyház végezhetett ilyen tevékenységet, csak az iskolákat vették el az egyháztól.
És akkor jöjjenek a fotók:
Rólunk írnak a lapok
Vacsora
Korábbi híresztelésekkel ellentétben nem kellett kézzel enni, de csak kanál és kés volt.
A menü a következőből állt:
Hideg saláta sokféle gyökérből (cékla, jégcsapretek, sárgarépa volt benne többek között)
Sárgarépaleves szőlővel, sajttal és fűszerekkel
Sovány sör (alacsony alkoholtartalmú)
Kacsamell sütve, mézes mártással és borsópürével
Sült almarollni, tejszínhabbal
Gyógynövényekből készült likőr, a menü zárásaként, hogy rendbe tegye a gyomrot.
A menü a következőből állt:
Hideg saláta sokféle gyökérből (cékla, jégcsapretek, sárgarépa volt benne többek között)
Sárgarépaleves szőlővel, sajttal és fűszerekkel
Sovány sör (alacsony alkoholtartalmú)
Kacsamell sütve, mézes mártással és borsópürével
Sült almarollni, tejszínhabbal
Gyógynövényekből készült likőr, a menü zárásaként, hogy rendbe tegye a gyomrot.
Dr. Fabiny Tamás prédikációja a faültetéskor
„Neki [Jézusnak] növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem” (Jn 3,30)
Kedves Testvérek!
Növekednie kell… Természetesen ez igaz erre a fára, amit most ültetünk…
És az apostoli ige is igaz: „Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta” (1 Kor 3,6)
Elég nagy ez a fa, de – a biológia törvényeinek megfelelően, és ami reményünk szerint is – még növekednie kell. Egyre nagyobb és lombosabb fák kell hogy benépesítsék ezt a wittenbergi Luther kertet.
Persze tudjuk: Keresztelő János egészen más értelemben mondta ezt a mondatot. Ha nála fával kapcsolatos metaforát keresünk, akkor ezzel éppenséggel ellentétes tartalmat találunk „a fejsze a fák gyökerén van… minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik” (Mt 3,10).
Keresztelő János jól tudta: Jézusnak kell növekednie, neki pedig kisebbé lennie.
Miként alkalmazhatjuk magunkra ezt az igét? Diaszpóra-helyzetünket magyarázhatjuk ezzel? Általában a kisebbségi létet? Ezzel talán jó lesz vigyázni, mert könnyen kiderülhet rólunk, hogy valójában kisebbrendűségi komplexus gyötör minket. Egyházként nem ajánlatos belesétálnunk abba a csapdába, amelyet magyar politikusaink néhány évvel ezelőtti vitája jelentett: a „merjünk nagyok lenni” – „merjünk kicsik lenni” hamis alternatívájára gondolok. Ebben az összefüggésben hadd javasoljam azt, hogy merjünk akkorák lenni, amekkorák éppen vagyunk.
Ennek hiányában csak kompenzálunk, és magatartásunk talán nem lesz egészen hiteles és őszinte. A „nekem kisebbé kell lennem” vezérelvnek belülről kell fakadnia, és nem lehet olyan, mint amikor egy lakli emberként leguggolunk és ezt mondjuk: „Kicsi vagyok én, majd megnövök én…”
Ugyanígy nem kell Lutherből mesterkélten óriást faragnunk. Tudjátok rólam, hogy őszintén becsülöm Reményik Sándor költészetét, de meg kell vallanom, hogy a reformátorról írt Az óriás versével nem igazán tudok mit kezdeni. „Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!” – ez volna Luther szerepe? A wittenbergi Gulliver a liliputiak országában? Azt hiszem, Luther maga is tiltakozna ez ellen, és az ő „solus Christus” tanítása másról sem szól, mint Keresztelő János szavának érvényesítéséről: „Neki kell növekednie, nekem pedig kisebbé lennem.”
Ugyanígy nem kell Lutherből mesterkélten óriást faragnunk. Tudjátok rólam, hogy őszintén becsülöm Reményik Sándor költészetét, de meg kell vallanom, hogy a reformátorról írt Az óriás versével nem igazán tudok mit kezdeni. „Jertek, kapaszkodjunk az óriásba!” – ez volna Luther szerepe? A wittenbergi Gulliver a liliputiak országában? Azt hiszem, Luther maga is tiltakozna ez ellen, és az ő „solus Christus” tanítása másról sem szól, mint Keresztelő János szavának érvényesítéséről: „Neki kell növekednie, nekem pedig kisebbé lennem.”
Mindennek látszólag ellentéte az a merész installáció, amelynek keretében – Ottmar Hörl akcióművész ötletére – 800 darab kicsi, 98 cm-es Luther-figurát állítottak ki Wittenberg főterén, a felújítás miatt elszállított, 19. századi hatalmas Luther és Melanchthon bronzszobor helyén. A felháborodott vélemények mellett olyanokat is olvastam, hogy ez a 800 kisméretű Luther-szobor az elé a kérdés elé állítja a wittenbergieket: van-e még 800 evangélikus a reformáció városában, akik egy-egy szobrocska mellé tudnak állni.
A wittenbergi főtér Luther szobra – mind az eredeti, mind a 98 cm-es – a nyitott Bibliát tartja kezében, ami jó üzenet. Ennél is konkrétabb a városi templom híres Cranach-képe, amelynek prédikáló Luthere a megfeszített Krisztusra mutat. Mintha ezt mondaná: „neki kell növekednie, nekem pedig kisebbé lennem”. Mint ahogy éppen ezt a gesztust fejezi ki Matthias Grünewald isenheimi oltárképe, a Keresztelő János mögött olvasható piros betűs felirattal: „illum oportet crescere, me autem minui” – neki növekednie kell, nekem kisebbé lenni.
Kedves Testvérek!
Faültetésünk alkalmából eszünkbe kell, hogy jusson a Luthernak tulajdonított sokat idézett mondat: „Ha tudnám, hogy holnap elpusztul a világ, még ma ültetnék egy almafácskát.” A budapesti Fasori Gimnázium díszterme előtti szobor is ennek a – vélhetően – Luther-apokrifnak állít emléket. Nekünk, magyaroknak talán József Attila Kertész leszek című versének sorai is eszünkbe juthatnak erről: „Ha már elpusztul a világ, / legyen a sírjára virág”.
Csernobil és Fukusima után talán nem is olyan abszurd a vers vagy a Luthernak tulajdonított mondat felvetése. Aki azonban fát ültet, az bízik a jövőben. Minden baljós prognózis ellenére az életre szavazunk. Ám mi semmiképpen sem csak a pusztulást látjuk, hanem az új teremtést is. „A régiek elmúltak, és én íme, újjáteszek mindent”, mondja az Úr. Ez a kinyilatkoztatás adja meg az igazi értelmét David Attenborough brit természettudós immár klasszikus mondatának is: „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokánktól kaptuk
kölcsön.”
Kedves Testvérek!
E „kölcsönkapott föld” e szép helyén, a wittenbergi vártemplom tövében valósul meg a Luther kert. Mindez eszembe juttatja az Asztali beszélgetések egy epizódját, amelyben Luther is a fák gazdagságával példálódzik:
„Egyszer a tiszteletre méltó Martin Luther doktor úr azt mondta Philipp Melanchthon és Justus Jonas doktor uraknak és másoknak a Bibliáról vagyis a Szentírásról, hogy az olyan, mint egy tágas, nagy erdő, melyben sok és minden fajta fák nőnek, és ezekről sokféle termést és gyümölcsöt lehet szakítani. Mert bőséggel van a Bibliában vigasz, tanulság, figyelmeztetés, intelem, ígéret és fenyegetés. Ám ebben az erdőben olyan fa nincs, amelyet ő, Luther doktor, meg nem rázott s amelyről néhány almát és körtét le ne szakított volna.” (Asztali beszélgetések, 13)
„Egyszer a tiszteletre méltó Martin Luther doktor úr azt mondta Philipp Melanchthon és Justus Jonas doktor uraknak és másoknak a Bibliáról vagyis a Szentírásról, hogy az olyan, mint egy tágas, nagy erdő, melyben sok és minden fajta fák nőnek, és ezekről sokféle termést és gyümölcsöt lehet szakítani. Mert bőséggel van a Bibliában vigasz, tanulság, figyelmeztetés, intelem, ígéret és fenyegetés. Ám ebben az erdőben olyan fa nincs, amelyet ő, Luther doktor, meg nem rázott s amelyről néhány almát és körtét le ne szakított volna.” (Asztali beszélgetések, 13)
Jó sétálni egy ilyen kertben, amely tehát a Szentírás gazdagságát idézi meg. És jó sétálni egy olyan kertben is, amelynek fái a világ evangélikusságát, vagy még szélesebben, a világ keresztyén egyházainak sokszínűségét jeleníti meg. A mi egyházunk fája sem gyökértelen. Hiszem, hogy – megannyi veszély ellenére is – virágba borul és termőre fordul ez a fa. Mert boldog egyház az, amelyik
„nem jár a bűnösök tanácsa szerint,
nem áll a vétkesek útjára,
és nem ül a csúfolódók székére,
hanem az ÚR törvényében reménykedik,
és az ő törvényéről elmélkedik éjjel és nappal.
Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa,
amely idejében megtermi gyümölcsét,
és nem hervad el a lombja.
Minden sikerül, amit tesz” (Zsolt 1,1-3)
Ámen.
Ámen.
Délelőtt Luther-ház
Ma reggel a kis kápolnában lesz áhítatunk. Az irántunk viseltetett nagy bizalmat mutatja, hogy tegnap már záróra után mentünk fel a Vártemplom tornyába és ideadták a kulcsokat is, mondván, hogy majd reggel adjuk vissza és ugyanez van a kis kápolnával is. Ennek a kapukulcsa is nálunk van. Ha így haladunk, miénk lesznek a wittenbergi templomok.:)
Az áhítat után a tervek szeirnt mabemegyünk Luther házába is, amit tegnap a városnézés végén csak kívülről néztünk meg egyelőre. Kíváncsi vagyok, otthon lesz-e a Mester.:)
Az áhítat után a tervek szeirnt mabemegyünk Luther házába is, amit tegnap a városnézés végén csak kívülről néztünk meg egyelőre. Kíváncsi vagyok, otthon lesz-e a Mester.:)
2011. április 12., kedd
Ebéd után városnézés
Az ebéd után, iszonyú szélben, kimerítő városnézésben volt részünk. A képeket később prezentáljuk.
Most érkeztünk meg a kollégumba, pihegünk kicsit, aztán megyünk vacsorázni az Alte Canzley nevű étterembe, ahol Luther-menüt fogunk enni. Mindannyian kíváncsi vagyunk, mit is takar ez. Az biztos, hogy nem lesz hozzá krumpli és paprika, meg egyes híresztelések szerint kézzel kell enni...
Most érkeztünk meg a kollégumba, pihegünk kicsit, aztán megyünk vacsorázni az Alte Canzley nevű étterembe, ahol Luther-menüt fogunk enni. Mindannyian kíváncsi vagyunk, mit is takar ez. Az biztos, hogy nem lesz hozzá krumpli és paprika, meg egyes híresztelések szerint kézzel kell enni...
A Luther-évtizedről beszélgettünk az EDK képviselőivel
Meghívást kaptunk a régi városházára, ahol a Németországi Protestáns Egyház (EKD) képviselői előadást tartottak nekünk a 2017-es előkészületekről.
Dr. Rhein Melanchthon munkásságáról beszélt
A Luther Emlékhelyek Alapítványának vezetője, dr. Stefan Rhein Melanchthon wittenbergi munkásságáról, Luther Mártonhoz fűződő kapcsolatáról tartott előadás a Reformációi Emlékbizottság tagjainak.
Egyházunk fája egy téli hárs csemete lett
2011. április 12-én a Reformációi Emlékbizottság tagjai elültették egyházunk fáját a Luther-kertben. A neves esemény Ittzés János püspök liturgiai bevezetőjével indult, majd Hans W. Kasch mondott beszédet a Lutheránus Világszövetség képviseletében.
Dr. Fabiny Tamás püspök prédikált, majd egy-egy igével a bizottság tagjai magyar és német földet szórtak a fa tövére és meg is locsolták azt. Még egy kis piros-fehér-zöld szalagot is akasztottak az ágakra.
Az ünnepség imádsággal és az Erős vár a mi Istenünk eléneklésével zárult.
Az alkalom teljes egészéről videófelvétel is készült, amelyet majd a későbbiekben lehet megtekinteni.
Dr. Fabiny Tamás püspök prédikált, majd egy-egy igével a bizottság tagjai magyar és német földet szórtak a fa tövére és meg is locsolták azt. Még egy kis piros-fehér-zöld szalagot is akasztottak az ágakra.
Az ünnepség imádsággal és az Erős vár a mi Istenünk eléneklésével zárult.
Az alkalom teljes egészéről videófelvétel is készült, amelyet majd a későbbiekben lehet megtekinteni.
Vacsora után beszámoló
A finom vacsora után Hans W. Kaschnak mindannyian bemutatkoztunk, pár mondattal ismertetve tevékenységünket, azt a területet, ahol dolgozunk egyházunkban.
Eztuán megismerkedhettünk a centrum létrejöttével és életével.
Hans W. Kasch elmondta, hogy 2009. február elseje óta vezeti az intézményt. 1980-ban ordinálták, majd mecklenburgi lelkészként tevékenykedett, ám 1993 óra a külföldi kapcsolatok szervezése tartozott hozzá a tartományi egyházban. Többek között a tanzániai, a kazahsztáni, az ohioi és az erdélyi evangélikus egyházakkal építettek ki kapcsolatokat.
A jelenlegi Luther-centrumot még 1824-ben építették, először leányiskola működött benne, majd kibővült és egy második szárnyban fiúiskola is lett. 100 évig iskola volt, aztán a második világháború után lakóépület lett, amelyben a keleti részről kitelepítettek kaptak szállást. A ház a városé volt, akik a rendszerváltás után nem nagyon foglalkoztak az épülettel, melynek állaga folyamatosan romlott.
Végül újra a képzés mellett döntöttek a városatyák, akik megszavazták az újjáépítést és az oktatási célra való újbóli hasznosítást. Európai uniós és német szövetségi támogatással újjáépítették a házat, ahová a Lutheránus Világszövetség egy irodát telepített, amelynek vezetője Kasch lett.
Három súlyponti területük van: egyfelől a Luther-kert üzemeltetése. Ennek egy milánói tervező dolgozta ki a koncepcióját, és a célja, hogy a 2017-es jubileumig minden tagegyház illetve más felekezetek és egyházak is ültetnek itt fát. Az első faültetés 2009 novemberében volt, azóta járt itt Walter Kasper katolikus bíboros, de számos ortodox, anglikán, metodista és református egyház is fát ültetni. Eddig összesen 66 fa került a helyére
A második súlypontja az épületnek a nemzetközi szemináriumok szervezése és tartása. A lutheri teológia témakörét járja körül mindig egy-egy nemzetközi csapat, akik között mindenféle országbeli személy megtalálható, a fiataltól az idősig, a nőktől a férfiakig egyaránt. Márciusban és novemberben van egy-egy kurzus, a következők a szentségről és a liturgikus zenéről fognak szólni.
A harmadik súlypontjuk, hogy fiatalok számára szeretnének gyakorlati lehetőséget biztosítani itt.
Az ismertető után még megbeszéltük az előttünk álló napok programját. Holnap a fénypont a faültetés lesz, reggel, egy ehhez készített liturgia alapján. Izgalommal várjuk!:)
Eztuán megismerkedhettünk a centrum létrejöttével és életével.
Hans W. Kasch elmondta, hogy 2009. február elseje óta vezeti az intézményt. 1980-ban ordinálták, majd mecklenburgi lelkészként tevékenykedett, ám 1993 óra a külföldi kapcsolatok szervezése tartozott hozzá a tartományi egyházban. Többek között a tanzániai, a kazahsztáni, az ohioi és az erdélyi evangélikus egyházakkal építettek ki kapcsolatokat.
A jelenlegi Luther-centrumot még 1824-ben építették, először leányiskola működött benne, majd kibővült és egy második szárnyban fiúiskola is lett. 100 évig iskola volt, aztán a második világháború után lakóépület lett, amelyben a keleti részről kitelepítettek kaptak szállást. A ház a városé volt, akik a rendszerváltás után nem nagyon foglalkoztak az épülettel, melynek állaga folyamatosan romlott.
Végül újra a képzés mellett döntöttek a városatyák, akik megszavazták az újjáépítést és az oktatási célra való újbóli hasznosítást. Európai uniós és német szövetségi támogatással újjáépítették a házat, ahová a Lutheránus Világszövetség egy irodát telepített, amelynek vezetője Kasch lett.
Három súlyponti területük van: egyfelől a Luther-kert üzemeltetése. Ennek egy milánói tervező dolgozta ki a koncepcióját, és a célja, hogy a 2017-es jubileumig minden tagegyház illetve más felekezetek és egyházak is ültetnek itt fát. Az első faültetés 2009 novemberében volt, azóta járt itt Walter Kasper katolikus bíboros, de számos ortodox, anglikán, metodista és református egyház is fát ültetni. Eddig összesen 66 fa került a helyére
A második súlypontja az épületnek a nemzetközi szemináriumok szervezése és tartása. A lutheri teológia témakörét járja körül mindig egy-egy nemzetközi csapat, akik között mindenféle országbeli személy megtalálható, a fiataltól az idősig, a nőktől a férfiakig egyaránt. Márciusban és novemberben van egy-egy kurzus, a következők a szentségről és a liturgikus zenéről fognak szólni.
A harmadik súlypontjuk, hogy fiatalok számára szeretnének gyakorlati lehetőséget biztosítani itt.
Az ismertető után még megbeszéltük az előttünk álló napok programját. Holnap a fénypont a faültetés lesz, reggel, egy ehhez készített liturgia alapján. Izgalommal várjuk!:)
2011. április 11., hétfő
Kimerítő utazás után kedves fogadtatás
Ha az ember mögött egészen pontosan 886 kilométer áll, akkor jól esik a kedves fogadtatás.
Nem volt ez másképpen a wittenbergi Luther-Centrumban, ahová miután megérdekezett a magyar csapat, az intézet vezetője, Hans W. Kasch igazgató fogadta csoportunkat. A kulcsok kiosztása után mindenki elfoglalhatta szobáját, majd vacsoráztunk is egyet. Nagyon finom volt, főleg a salátájuk!:)
Nem volt ez másképpen a wittenbergi Luther-Centrumban, ahová miután megérdekezett a magyar csapat, az intézet vezetője, Hans W. Kasch igazgató fogadta csoportunkat. A kulcsok kiosztása után mindenki elfoglalhatta szobáját, majd vacsoráztunk is egyet. Nagyon finom volt, főleg a salátájuk!:)
Elindultunk
Együtt a csapat, robogunk Wittenberg felé. A kisbusszal utazik: Kákay István, Hubert Gabriella, Korányi András, Boros Miklós, László Virgil, Bence Gábor, Boda Zsuzsa és Horváth-Bolla Zsuzsanna. A püspöki járgányban foglal helyet Fabiny Tamás, Kendeh K. Péter és Zászkaliczky Zsuzsanna. Hozzájuk csatlakozik Győrben Ittzés János. Az előzetes kalkulációk szerint este hat órára érünk a Luther-városba, ahol vacsorával várnak bennünket, majd találkozunk Hans W. Kasch lelkésszel, a Lutheránus Világszövetség Wittenbergi Centrumának vezetőjével. Addig is autópálya, autópálya hátán.:)
2011. április 8., péntek
Wittenbergi útinapló
2011. április 11. és 14. között a Magyarországi Evangélikus Egyház Reformációi Emlékbizottságának tagjai Wittenbergbe látogatnak és kihelyezett ülésük keretében a Luther-kertben (Luther-Garten) elültetik a Magyarországi Evangélikus Egyház fáját, amellyel már a 2017-es ünnepségsorozatra készülünk. Ezen a blogon folyamatosan fogunk hírt adni az utazásról.
2010. szeptember 3., péntek
Mi is az a reformáció.500?
1517. október 31-én Luther Márton kiszögezte 95 tételét a wittenbergi vártemplom kapujára és ezzel kezdetét vette a reformáció, amelynek 2017-ben lesz 500. évfordulója.
Az alkalom méltó megünneplésére készül a Magyarországi Evangélikus Egyház.
Az eseményekről szóló hivatalos honlapon, a www.reformacio.500.hu oldalon folyamatosan tájékozódhatnak az ezzel kapcsolatos tervekről, eseményekről.
Az alkalom méltó megünneplésére készül a Magyarországi Evangélikus Egyház.
Az eseményekről szóló hivatalos honlapon, a www.reformacio.500.hu oldalon folyamatosan tájékozódhatnak az ezzel kapcsolatos tervekről, eseményekről.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)